A mobilos böngészők világa
Nehéz ma olyan mobilt találni a piacon, amely kisebb-nagyobb sebességgel, változó kényelem mellett és egy bizonyos hatékonysággal ne tudná netre vezetni felhasználóját. Miért, mivel, hogyan éri meg, és kell-e egyáltalán mobilböngészőt használni?
Hihetetlen, de igaz: a mai napig tartja magát az a tévhit, hogy mobilon nem lehet jól mobilnetet használni. Szerencsére már eljutott a mobilos társadalom odáig, hogy tudjuk, mobilunk sokkal többre képes, mint azt gondoljuk. A mobilszolgáltatóknak köszönhetően pedig mára az is köztudottá vált, hogy a mobilban is ott van valahol a net, csak tudni kell, hol. Most megmutatjuk!
Előretör a mobilos netezés
Az internetet már régóta szeretnék egyes piaci szereplők a mobilra vinni, aminek első és meglehetősen sikertelen próbálkozása a WAP volt. A Wireless Application Protocol megjelenésére talán mindenki emlékszik. Ez tulajdonképpen az internetes tartalmak lebutítása volt a mobilokra, hiszen az akkori (1998 körül) készülékek semmilyen paraméterükben nem voltak alkalmasak arra, hogy a HTML-alapú weboldalakkal elbírjanak. A másik gond az volt, hogy ehhez speciális tartalmat kellett előállítani, vagyis egyfajta szolgáltatásként is működött, mivel a legtöbbször hasznos, fontos információk begyűjtésére használtuk a WAP-ot: moziműsor, menetrendek, árfolyamok, banki szolgáltatások. Sok cég, szolgáltató rá is állt annak idején a WAP-tartalmak gyártására, mégis nagyon kevés, valóban hasznos tartalom került fel ezekre az oldalakra.
Végül a legfontosabb ok, amiért nem érdeklődtek a felhasználók a WAP iránt: ez a technológia (WML - Wireless Markup Language) egyszerűen csúnyán tárta elénk azt a kevés tartalmat is, így egyáltalán nem volt vonzó lehetőség az előfizetők számára. A WAP tehát megbukott, de szerencsére időközben a mobilok hatalmas lendülettel kezdtek fejlődni és egyre alkalmasabbá váltak erőforrás-igényesebb, bonyolultabb programnyelvek (HTML), fejlesztői környezetek (Java) futtatására.
Az iPhone-hatás
A böngészők teljes történetére sajnos nincs elegendő helyünk, így ugrunk egyet egészen 2007-ig, amikor az első iPhone piacra került. Az Apple mobilja alapjaiban rengette meg a mobilos világot, hiszen Steve Jobsék egy olyan, érintésre optimalizált készüléket találtak ki, amely sokkal használhatóbb volt bármilyen, korábbi, érintésalapú megoldáshoz képest. Botorság lenne persze azt hinni, hogy az érintésalapú vezérlést az Apple találta ki a mobiloknál, de az biztos, hogy az iPhone volt az első olyan érintőképernyős mobil, amely valóban használható volt.
A titok a képernyő-technológiában rejlik. Az addigi, leginkább Windows Mobile alapú készülékek mind stylusszal, vagyis navigációs pálcával rendelkeztek, hiszen ezek a képernyők az ún. rezisztív technológiát használták. Ez azt jelenti, hogy a felhasználói felülettel való kapcsolat létrehozásához érezhető, pontos nyomást kellett alkalmazni, mert a kijelző csak ebben az esetben érzékelte, hogy adatbevitel történik. Ehhez hozzáadódik az a tény, hogy a korai kezelőfelületek mindennek nevezhetők voltak, csak éppen felhasználóbarátnak nem.
Pontosan ezért nem is tudtak elterjedni nagy körben, ezért nem volt mindenkinek a zsebében WM-alapú PDA, majd később PDA-telefon. A Microsoft rendszere nem a mobilos irányból jött, apró, a képernyő szélére kicentizett ikonokat, felületeket kellett eltalálni egy vékony pálcika hegyével.
Az Apple-nél azonban azt gondolták: miért is nem érintjük meg közvetlenül a kijelzőt az ujjunkkal? Hát nem az emberi érintés a legtermészetesebb, legközvetlenebb vezérlési mód? Így az iPhone már kapacitív kijelzővel érkezett, amely az emberi bőr érintését (és csak azt) tudja feldolgozni, sőt, egyszerre több helyen is hozzáérhetünk (multitouch), amitől még könnyebb, gyorsabb, de ami még fontosabb: szórakoztatóbb lett a mobilhasználat.
whale
2010-08-12 10:28:59