Aino-Satio blog: Sony Ericsson Aino

Álcázza magát az Aino, ugyanis a Sony Ericsson telefonoktól mostanában megszokott, hagyományos méretű dobozban érkezik, kívülről nem is látszik, hogy mi mindent rejt a csomagolás. Elsősorban ott van maga a telefon, amely a gyanútlan, előzetes információkkal nem rendelkező érdeklődő számára egy átlagos, szétcsúsztatható kialakítású Sony Ericsson telefonnal tűnik. Bár gyanús lehet a kijelző nagy mérete, más nem utal arra, hogy itt bizony többről van szó. A bekapcsolás azonban még arrébb van, nézzük, mit találunk még a dobozban. Rögtön a telefon mellett van egy zsinóros Bluetooth headsetnek tűnő alkalmatosság, de erről majd később.

Ha kivesszük a telefont tartó borítást, akkor előkerülnek a tartozékok. Első pillantásra is látszik, hogy kicsit több minden van itt, és más dolgok, mint amit egy átlagos telefon mellé szoktak adni a gyártók. Vegyük először a kötelező dolgokat: van egy töltő, semmi extra, a gyártótól megszokott kialakítású, és van néhány kis füzet a biztonsági információkkal és a bekapcsolást segítő alapvető információkkal. A GreenHeart készülékek óta teljes nyomtatott leírás és CD nem jár a Sony Ericsson telefonokhoz, minden szükséges dolog letölthető a gyártó weboldaláról. Van még ezen kívül egy adatkábel, amely a gyors PC-s kapcsolathoz elengedhetetlen.

Különlegesség viszont a mellékelt asztali dokkoló. A telefonéval egyező színű alkalmatosság (az Aino kapható fehérben és feketében, nekem az utóbbiból jutott - kétségkívül elegáns) egyszerre képes tölteni a készüléket és a mellékelt Bluetooth headsetet is, merthogy a korábban a telefon mellett talált eszköz bizony nem hazudtolja meg önmagát. A hozzá tartozó rövid sztereó fülhallgatót a tartozékok között találjuk. A szett összeállításához nem kell mérnöki diploma: a dokkoló aljába a megfelelő helyre bedugjuk a töltő, illetve az adatkábel csatlakozóját, majd a bölcsőre helyezzük a telefont és a headsetet is. Utóbbi színes fényekkel jelzi, hogy szaladgálnak az elektronok a helyükre.

A fülhallgató „központi" egységén kijelzőt ugyan nem találunk, csak négy színesen villódzó LED-et, amelyek adnak némi információt az aktivitásról, van viszont érintés-érzékeny hangerőszabályzó, és megvannak a zenelejátszó vezérléséhez szükséges gombok is. Első blikkre mind az Aino, mind pedig a fülhallgatója minőségi darabnak tűnik, a készülék érzetre kifejezetten masszív, tömör, érezni, hogy van benne anyag. Passzentos a nyitó mechanika is, de egy új, frissen kibontott telefonnál ez a minimum elvárás. Remélem, két hónap múlva sem kell majd változásról beszámolnom.

A következő bejegyzésben részletesen mesélek majd az Aino külsejéről, és már be is kapcsoljuk majd.

D.

Szeretnél elsők között értesülni a Sony Ericssonnal kapcsolatos hírekről, akciókról? Csatlakozz a hivatalos magyar nyelvű profilhoz a Facebook-on: SE Hungary.