HTC HD2 teszt: überbrutál
Így lehetne kicsit szlengesen, de talán a legtömörebben, legfrappánsabban összefoglalni a HTC csúcsmodelljének esszenciáját.
A HTC nem viccel, ez most már egészen bizonyos. Eddig sem gondoltuk persze, hogy félvállról venné az érintőképernyős mobilok dolgát, hiszen az utóbbi időben szinte az összes készüléküknek piacra dobták javított, frissített, második kiadását. Így volt ez a Touch Pro, a Touch Diamond esetében is, így van most is, és szerencsére minden esetben valódi továbblépésről volt szó, nem pedig egy újabb bőr lehúzásáról.
Semmi extra dizájn, csak az őserő (a képekre kattintva galéria nyílik)
A HD2 személyében tisztelhetjük jelen pillanatban az érintőképernyős mobilok csúcsragadozóját, hiszen az 1 GHz-es processzor, és a 4,3 colos kijelző miatt egyértelműen ebbe a kategóriába sorolható. A cikk címért most kérünk elnézést, de nem tehettünk mást: bárki, aki találkozott a HD2-vel ilyen és ehhez hasonló szavakkal fejezte ki meglepődését, elragadtatását a telefonnal kapcsolatban.
Über
A HD2 szinte nem is áll másból, mint egy hatalmas érintőképernyőből. Itt az elején le is kell szögezni, hogy ez a képernyőfelület rengeteg lehetőséget, örömet, felszabadultságot okoz, de ezzel együtt talán az egyedüli komoly hátránya is, akármennyire is furcsán hangzik. A 480 x 800-as felbontás és a 4,3-as méret megvilágítása, animálása, forgatása sok energiát emészt fel, így nem csoda, hogy a mindössze 1230 mAh-s akkumulátor nagyon gyorsan megadja magát a terhelésnek. Minderről kicsit később, nézzük mi minden másért különleges a HD2.
A kiemelkedő kamera miatt nem fekszik fel teljesen a sík felületre
A HTC ennél a telefonnál talán még a korábbiaknál is jobban ügyelt az anyagminőségre és az összeszerelésre. A meglepően vékony ház kiváló anyagokból áll össze, a hátlap erőteljes és fémből van, és még az alul sorakozó gombok is szálcsiszolt, fémszerű borítást kaptak. Meg sem nyekken az egész, persze nem is tud mi nyikorogni, csikorogni, hiszen semmiféle mozgó elem nincs rajta. A dizájn egyetlen helyen, a hátlapon bicsaklik meg: a kamera objektívje egy csúnya dudorként emelkedik ki, amitől igaz, hogy a hátlap megmenekül a karcoktól, de a kamera pereme kellemetlenül vág, ami méltatlan az egyébként igényes összképhez. (Igen, mindenkinek igaza van: bár csak ez lenne az egyetlen komoly gond a mai telefonoknál!)
A gombok csak látszólag készültek fémből
Alul a 3,5 mm-es (örülünk) jack csatlakozó található, mellette a microUSB kapu (megint örülünk) helyezkedik el, ami egyben tölti is a HD2-őt. Ha valaki akarja, akkor a töltés letiltását is kérheti a Beállítások menüben. Balra a hangerő gomb található, felül semmi, jobbra pedig mindössze a hátlap leválasztásához kiképzett „kapaszkodó" szerepel. Hátul a már említett kamera mellett egy dupla LED-es villanó helyezkedik el (most már egészen boldogok vagyunk), alatta egy HTC felirat, lentebb pedig egy meglepő „With HTC Sense" sor, amit egy kicsit később megmagyarázunk.
A microSD kártya csak a hátlap levétele után hozzáférhető
A képernyő alatt találhatók a kezelőszervek: ez négy gombot jelent, amiből kettő a szokásos híváskezelésért felel, a házikó mindig a nyitóképernyőre visz, az amellettin pedig a Windows menü és a visszalépés funkció osztozik. Ez utóbbi kicsit érthetetlen, mert gyakran előfordult, hogy a gombok háttérvilágítása nem kapcsolt be, és ezért a visszalépés helyett gyakran a Start menüben találtuk magunkat, vagy fordítva.
körülmenő
2010-09-15 09:53:43
Ezzel a géppel majdnem mindent megvalósíthatsz amire kérdeztél-ha nem alap szoftwerrel akkor utólag telepíted ami kell. WiFi van benne, sőt WiFi routernek is használhatod.