HTC Legend teszt: finom mechanika

Ezen az alapon a Legend is ebbe a vonulatba tartozik, hiszen tulajdonképpen a HTC Hero utódjának, kicsit feljavított verziójának tekinthető. Ennek ellenére a Legend az utóbbi idők legszerethetőbb készüléke, és ahogy tesztünk megmutatja: ehhez nem is kellett olyan sok.

Legenda születik?

A HTC egyre inkább előre tör. A mobilrajongók, a kütyü megszállottak körében a tajvani gyártó neve már jó ideje a minőséggel egyenértékű és tény, hogy az utóbbi időben nem nagyon tudtak hibázni. Ebben komoly szerepe van az Android kezdetektől való támogatása, aminek következtében az addig relatíve ismeretlen cég a piac egyik legfontosabb iránymutatója, vezetője lett. Ennek példája a napokban történő nagy termékbejelentések özöne, amelyek között napvilágot látott egy 12 megapixeles, érintős Nokia, a legújabb, 4 colos kijelzős, androidos Samsung. De nagyjából mindent elhalványított a WIMAX-képes, 1 GHz-es processzorral szerelt, és HDMI (!) csatlakozóval ellátott HTC EVO 4G bejelentése.

Szürke és fekete, (sok) fém  és (kevés) műanyag (a képekre kattintva galéria nyílik)

Most már csak az hiányzik, hogy ez a viszonylag szűk népszerűség, ismertség kiterjedjen és a HTC a vásárlók számára ugyanolyan kézzelfogható márkává váljon, mint a Nokia, vagy a Sony Ericsson. Ehhez markáns, népszerű mobilokra van szükség, amelyek lehetőleg nem a 200 ezer Ft-os értékhatáron mozognak, hanem a megfizethető kategóriába esnek. A Legend pontosan ilyen, még akkor is, ha egyelőre 100 ezer Ft felett van az ára.

Távol-keleti blokk

A Legend tehát a Hero után gondolása, továbbfejlesztése a korábban már bevált megoldások, rendszer megtartásával. Már a Hero sem volt egy unalmas darab, hiszen a kicsit megtört ívű készülékház önmagában is meglepő, és szokatlan volt. A Legend esetében a forma megmaradt, az anyag viszont alumíniumra változott, de úgy, hogy a készülékház egyetlen fém blokkból áll. Ez a megoldás rendkívüli stabilitást, minőségérzetet és nem utolsó sorban védelmet ad a készüléknek. Itt tehát nyoma sincs a nyikorgásnak, nem recseg a hátlap (mert nincs is), minden atom biztosan ül a helyén. Egyetlen kritika merült fel részünkről, ami a használt anyagokból fakad: a készülék felső pereme a hangszóró felett (egyébként mindenhol máshol is) kifejezetten éles, így fejhez, fülhöz téve beszélgetés közben kissé vág.

Nagyon egyben van a Legend készülékháza

Ha az előlapra nézünk, akkor két dolog tűnhet föl rögtön. Az első, hogy a 3,2 colos, kapacitív érintőképernyő alatt a korábbi hat gomb helyett már csak négy helyezkedik el. Elhagyták ugyanis a Hero-nál még szereplő híváskezelő gombokat, illetve a Nexus One érintés érzékeny megoldása helyett ezúttal hagyományos gombokkal van dolgunk. A Home, a Menu külön-külön, de a visszalépés, és a kereső gomb valamilyen oknál fogva egyetlen felületre kerültek. Nyomáspontjuk határozott, bár kettő közülük máris egy kicsit akadt, ragadt.

A trackballt a Legend esetében felváltotta az optikai trackpad, egy aprócska érzékelő, ami hagyományos gomb módjára meg is nyomható. A menüben való navigáláshoz, listák böngészéséhez, vagy éppen weboldalak megtekintésében továbbra is jó szolgálatot tesz, de mi a trackballhoz képest jóval kevesebbet használtuk. Ennek egyik oka, hogy mivel nem egy kis golyót görgetünk, így ez a technológia nem tud annyira pontos lenni. A másik tényező az volt, hogy a képernyőn való ténykedés közben többször véletlenül hozzáértünk, így eleinte nem értettük, miért ugrottunk odébb kettővel a Sense felületen. A trackpad érzékenysége sajnos nem állítható, de biztosak vagyunk benne, hogy az Android Market hamarosan szolgál valamiféle megoldással erre.

MicroUSB csatlakozó mellette a mikrofonnal, felette pedig a kezelőszervek

Kezelőszervek, csatlakozók terén is a dizájnra jellemző letisztultság, minimalizmus jelentkezik. Alul a microUSB, egyik oldalon a hangerő szabályozó, felül pedig a megszokott ki/bekapcsoló, illetve a 3,5 mm-es audio jack található. A hátlap viszont a szokásosnál mozgalmasabb: felül egy fekete, gumihatású műanyag felületbe ágyazva található a kamera, a LED-vaku, illetve a külső hangszóró lyukai. Alul egy hasonló felület található, amely lepattintásával hozzáférhetünk a memóriakártyához, a SIM-hez, illetve az akkumulátorhoz. Ez csak akkor lehetséges, ha felhajtjuk a nyílásokat takaró műanyag ajtót, aminek következtében az akku kivehetővé válik, vagyis a készülék kikapcsol. Talán érdemes lett volna ezt a két dolgot elválasztani, hiszen így ismét az a helyzet, hogy nem lehet memóriakártyát cserélni a Legend kikapcsolása nélkül. Az akku teljes kiemeléséhez a jobb oldalon található kis piros műanyag alkatrészt kell igénybe venni.