LG BL40 teszt: keserédes falat

Nem lennék a mai mobilfejlesztők helyében. Minden évben, sőt, fél évben ki kell rukkolni valami különlegessel, újjal, hiszen a vásárlók ingerküszöbe egyre magasabban van. Az érintőképernyő, a csillogó-villogó kezelőfelületek már régen nem elegendők ahhoz, hogy egy-egy mobilt kiemeljenek az átlagból, mindig valami nagyobb, újabb, jobb kell.

Elegáns vonalak (a képek kattintás után nagy méretben is megnézhetők)

A szürke, tömegmodellek mellett mindig szükség van valamire, amire az emberek felkapják a fejüket, megjegyzik a gyártó nevét, és összekapcsolják a termékkel. Az LG évek óta tudatosan folytatja ezt a stratégiát, aminek alapvető eleme volt a Black Label sorozat, azon belül pedig annak idején a chocolate modellek. Utóbbiakból millió számra adtak el, a titok pedig mindössze annyi volt, hogy az akkor éledező dizájnhullámot az LG még idejében megülte és trendi készüléket adott az arra fogékonyak kezébe - akik nagyon sokan voltak.

Revival

Épp ideje volt tehát feléleszteni a nagy sikert, hiszen a chocolate név a mobilok közt jól cseng, a dizájnkészülékek kelendők, így az LG mindezen felbuzdulva egyszerre két modellt is kiadott. Az egyszerűbb, a korábbiakhoz jobban hasonlító BL20-at, illetve a teljes érintőképernyős BL40-et - mi a különlegesebbet, a BL40-et kaptuk meg egy kis ismerkedésre.

Az alsó részen csak a mikrofon található

Érdekes, hogy felépítése, kialakítás miatt épp a BL40 az, amelyik kevésbé emlékeztet az elődökre, persze a fekete-piros kombináció így is magáért beszél. De a vörösen izzó érintőgombok itt elmaradtak, hiszen az egész mobil egy hatalmas kijelző. A bevezetőben említett újdonság, meghökkentő faktor a telefonnal való találkozás első pillanatában beüt, hiszen olyan formátumot adtak a BL40-nak, amilyennel még nem találkoztunk. Olyan a készülék, mintha egy nagyon dizájnos távirányítót fogna az ember: vékony, keskeny, de „magas" készülékház, amely ugyan teljes egészében műanyagból készült, de ezzel senki sem foglalkozik.