Miben más az Android Honeycomb?

Motorola Xoom és a Honeycomb

Ezzel szemben ott volt az iPad, amelynek iOS 4 rendszere már egyetlen kivétellel elfelejtette a billentyűket, s a táblagépes használatra hegyezték ki. A Google az idei CES-re ledolgozta e hátrányát, és bemutatta a táblagépes Android rendszerét, a külön számozást kapott 3.0-t, amely korábban Honeycomb kódnéven vált ismerté.

Ujjra komponált felület

A táblagépes optimalizálás miatt az Android 3.0 tökéletesen elboldogul külső gombok nélkül (persze a ki- és bekapcsoló nem váltható ki). Ennek jegyében az új felhasználói felület aljára került egy rendszersáv, amely nagyjából a Windows Tálcájához hasonlatos. Itt érhetjük el bal oldalon a fő navigálási gombokat, úgymint vissza, főképernyőre váltás és futó programok megtekintése. Jobb oldalra pedig az értesítési terület került, ahol megtekinthetjük a rendszer üzeneteit, valamint az órát, a hálózati csatlakozás ikonját és a töltöttségmérőt.

A képernyő tetejére pedig az úgynevezett Action Bar került, amely a fejlesztési környezeten keresztül alkalmazásonként testre szabható, azaz optimális esetben itt a futó szoftverek legfontosabb utasításai kapnak helyet. Hogy ez mennyire szabadon változtatható, arra jó példa, hogy a rendszer böngészőjénél itt kap helyet a füleket és egy további utasítást előcsaló gomb, a Google Maps-kliensnél a tájolás, a Places, a Direction, a rétegek és a további beállítások kerültek felülre, míg a főoldalon a Google-keresés, a hangvezérlésre váltás, a szoftverek menüje és a főoldal testreszabása található meg.

Könnyen átalakítható főoldalak

A főoldalból egyébként rögtön ötöt kapunk, amelyek között úgy lapozhatunk, mintha egy hengerben járnánk körbe. Ezen az öt nyitóoldalon elhelyezhetjük a programjaink parancsikonjait, valamint a minialkalmazásokat (widgetek), amelyek immár a nagyobb képernyőnek köszönhetően több információ megjelenítésére képesek, a hardveres gyorsítás miatt ráadásul mindezt animálva, dinamikusan. A főoldalak személyre szabásánál természetesen ezenfelül beállíthatunk új képernyőképet, amelynél érdemes egy saját fotót kipróbálni, így megtapasztalva a felület 3D-s henger élményét. Végezetül az egyéb csoportnál a főoldalra kirakhatjuk a levelezőfiókunk értesítéseit, a könyvjelzőinket és így tovább. A rendszer személyre szabásánál nem lehet nagyon okunk a panaszra, maximum a minialkalmazások méretének a változtathatóságát írnánk fel egy kívánságlistára.

Valódi multitasking

Szerencsére a több feladat párhuzamos végrehajtását nem kell felvésnünk, mivel a Honeycomb már fejlett multitasking-képességekkel rendelkezik. Mondhatni e lehetőség az Android 3.0 lelke, amelynek egy dedikált gomb is dukál. Utóbbit fentebb már nevén neveztük, ez nem más, mint a Futó alkalmazások megtekintésének tapintható gombja, amelyet bárhol elérhetünk.

A gomb ráadásul egy miniatűrön keresztül mutatja meg az éppen a háttérben futó alkalmazásokat, amelyek között a betekintőkkel könnyedén válthatunk az éppen keresett programra. A rendszer mélyére ezenfelül a Google mérnökei beépítették a rendszerbe a teljesen hardveresen gyorsított 2D- és 3D-megjelenítést, amely ténykedése már az Android 3.0 főoldalán és az azon megtalálható miniszoftverekben is tetten érhető, ám annak erejét főként majd az alkalmazásfejlesztők feszegethetik, akik minden eddiginél szebb programokat írhatnak a mobilplatformra.

Párhuzamosan futó alkalmazások

Ráadásul a többmagos processzorok támogatása is bekerült a Honeycomb forráskódjába, illetve immár a teljes képernyős megjelenítés is érvényesíthető egy alkalmazáson belül. Sőt az Android 3.0-s eszközökhöz már könnyen csatlakoztathatók a külső készülékek is, a beépített Media/Picture protokoll segítségével ugyanis USB-porton keresztül (ha az eszköz rendelkezik azzal) könnyen szinkronizálhatók a fájlok az asztali PC, illetve a kamera és a tábla PC között.

Táblás alkalmazások

A Honeycomb ezenfelül elhozta a töredék-, más néven fragmentumalapú programfejlesztés lehetőségét az Android világába, amely közreműködésével a világ programozói sávokra bonthatják az alkalmazásuk felületét. Ezek a fragmentumok utána szabadon kombinálhatók, egymástól függetlenül kezelhetők, eltávolíthatók, létrehozhatók és animálhatók a felhasználói felületen belül. Ez miért jó? Főként azért, mert így a fejlesztők olyan programokat alkothatnak, amelyek másként jelennek meg kisebb (okostelefon) és nagyobb (tábla) képernyőkön.

Előbbi helyzetben csak el kell távolítaniuk egy oldalsó sávot, illetve táblagépnél kiegészíthetik a meglévő programjukat még egy sávval. Így könnyen áthidalható az okostelefonok és táblagépek közötti szakadék, amely egyelőre még fennáll. Habár a Honeycomb visszafelé kompatibilis, az Android 2.x-es készülékek jelen helyzetben még nem tudnak megbirkózni a nem megfelelően felkészített táblagépes programokkal. A több fragmentum alkalmazására egyébként rögtön példákat is találunk a rendszeren belül. A névjegyalbum és az újraírt Gmail-kliens ugyanis így valósult meg, az okostelefonos kiadáshoz képest gazdagodtak még egy sávval.

A böngésző ellenben ennél jóval nagyobb átalakuláson ment keresztül, hiszen már rendelkezik többfüles megjelenítéssel, PC-s alkalmazásokból már ismert inkognitó móddal, javascriptes multitouch-képességekkel, beágyazott HTML5-videolejátszással, hardveres gyorsítással és így tovább, mindemellett talán még a Flash támogatását is érdemes megemlíteni. Ezenkívül megújult a 3D-képességekkel gazdagodó YouTube és Google Map 5.0 kliens is, míg a Google Talk videocsevegést kapott.

Gépelés külső segítséggel

USB, illetve Bluetooth segítségével külső billentyűzetet, egeret, illetve játékvezérlőt is csatolhatunk a rendszerhez, ami alaposan megkönnyíti az adatbevitelt. Ha utóbbiakkal nem rendelkezünk, akkor sincs nagy baj, mivel a Honeycomb egy újratervezett képernyő-billentyűzetet és copy-paste funkciókat is kapott. Ettől függetlenül természetesen hosszabb levelek gépelésének nem érdemes hozzáfogni, főként hogy a magyar ékezetes karaktereket ekkor jobb, ha elfelejtjük. A táblák amúgy sem tartalomgenerálásra, hanem tartalomfogyasztásra valók, és e tekintetben a gazdag alkalmazásgarmadával rendelkező és könnyen kezelhető Honeycombnak nincs szégyenkeznivalója.