Nokia C3 teszt: ezzel posztolj, ezzel lájkolj!

Kényes feladat az 50 ezer forint alatti készülékeket kritizálni, hozzájuk objektív módon közelíteni. Hiszen egyrészt örülni kell, mert van olcsó készülék, amitől nem éppen jogos elvárni azt, hogy a kétszer annyiba kerülő mobilokat megközelítsék tudásban, vagy minőségben. A 8 megapixeles kamerát, nagyfelbontású, nagyméretű kijelzőt, villámgyors processzort tehát ne itt keressük, viszont úgy alakult utóbbi időben a piac, hogy ezen kívül szinte minden mást igenis elvárhatunk egy ilyen kategóriájú telefontól. Ebben a szegmensben öldöklő küzdelem zajlik, hiszen ezekből a modellekből lehet tömegeket eladni tömegeknek.

Még ezeknél a telefonoknál is vannak persze olyan hiányosságok, vagy hibák, amelyeknek (szerintünk) nem sok közük van az árhoz, így azokat talán jogosan vethetjük a gyártó szemére. A Nokia C3 kifejezetten kevés ilyen bosszantó hibával bír, ami annál inkább csípi a szemünket, hiszen az összkép egyébként kifejezetten tetszetős (lehetett volna).

Mit adtak nekünk a finnek?

„A mobil, amiért hosszú sorokban álltak a vásárlók Indonéziában!" Nagy valószínűséggel örökre ez a jelző marad meg a C3 mellett. Pár héttel ezelőtt ugyanis Indonéziában kezdték meg a mobil árusítását, amit összekötöttek egy árcsökkentéssel, így nem véletlen, hogy tömegek vártak arra türelmesen, hogy megkaphassák mobiljukat. Nézzük meg akkor közelebbről is, hogy mitől volt - az áron kívül - annyira vonzó a C3.

2

Visszafogott külső, ami idézi az E71-E72 világát (a képekre kattintva galéria nyílik)

Ránézésre egyértelműen azért, mert a készülék egyáltalán nem kelti egy olcsó darab képzetét. Alaposan megforgatva, átnézve is arra a megállapításra jutottunk, hogy akár egy kategóriával fentebb is megállná a helyét. A teljes QWERTZ billentyűzet persze azonnal az E71-re és annak utódjára, az E72-re emlékeztet, a C3 ennek ellenére több ok miatt sem nevezhető az E-szériás modellek olcsóbb verziójának. A megcélzott felhasználói csoport ugyanis nem a sikertelen üzletemberek halmaza, hanem a fiatalok, akik rengeteg szöveget írnak, és állandóan a közösségi oldalakon lógnak.

16

A kamera felszereltségét nem vitték túlzásba - de a kék színű hátlap fémből van

Mielőtt átnézzük, hogy mely funkciók predesztinálják a fenti célokra e készüléket, vegyük sorba a külső jegyeket, és a felhasznált anyagok minőségét. Ahogy korábban szó volt róla, a C3 kiemelkedő minőségű anyagokból készült és az összeszerelésre sem lehet komoly panasz. Kezdjük ezúttal a hátlappal, hiszen ez az elem fémből van, ami sokat emel az egész eszköz minőségén. Itt figyelhető meg még a 2 megapixeles, autofókusz és minden egyéb extra nélküli kamera objektívje, illetve a külső hangszóró. Ha alul nézelődünk, akkor semmivel sem találkozunk, baloldalon a memóriakártya (microSD, 2 GB-os a csomagban, szép gesztus, köszönjük) és a microUSB csatlakozó található egy-egy, elsőre kissé nehezen felfeszíthető ajtócska mögött. Jobbra semmilyen kezelőgomb nem került, ami miatt két dologra is ki kell térnünk: a hangerőállítást a D-paddel kell végezni beszélgetés közben, és mellőznünk kell a dedikált kameragombot is.

4

Korrekt méretű, minőségű QWERTZ billentyűzet

Felül kapott helyet a 3,5 mm-es jack, illetve a vékony, szabvány Nokia töltő csatlakozó, mely utóbbi miatt azért összeszaladt a szemöldökünk. Amennyiben ezzel a megoldással ezer forintokat lehetett levonni a végső, felhasználói árból, akkor jogos. Ha nem, akkor egyszerűen felfoghatatlan, miért kellett így és nem a microUSB-n keresztül megoldani a töltést. Ebből következhet olvasóink számára tehát, hogy sajnos az USB-porton keresztül nem tölthető a mobil, sőt, még USB-kábelt sem kapunk a dobozban, így ha kábeles szinkronizálásra vágyunk, magunknak kell beszerezni egyet. Ha már tartozékok: a memóriakártyán és a hálózati töltőn mindössze egy átlagos minőségű, csíptetővel és felvevőgombbal ellátott headsetet kapunk a C3 mellé.