Nokia E66: acélos karakter
Régen volt már, amikor a Nokia az E65-tel, és az E sorozat többi tagjával újraértelmezte az üzleti telefonok világát. Most itt a vérfrissítés, de nevezhetjük nyugodtan új generációnak is.
Amikor a finn gyártó néhány éve bevezette almárkáit, és N Series néven mutimédiás számítógépnek kezdte nevezni a minden földi jóval ellátott presztízstelefonjait, illetve nem sokkal később E Series néven forgalmazta az üzleti készülékeit, leginkább az útkeresés volt jellemző a készülékekre. Más volt ugyan a nevük, mint a Nokia többi modelljének, ez sokakat meg is zavart, de sok különbség nem volt egy felső kategóriás „hagyományos" nevű, egy N és egy E sorozatú modell között. Mára markánsan elkülönülnek az eltérő célcsoportnak tervezett telefonok.
SzavazásÖnhöz melyik Nokia E sorozatú készülék áll a legközelebb? |
Komoly elvárások
Engedtessék meg egy rövid személyes kitérő: amikor az E51 megjelent, azt gondoltam, itt az ideális telefon. Amikor sikerült kézbe fogni, kiderült, hogy vannak hiányosságai, bár ezek jelentős része inkább a személyes elvárásaimtól való eltérés. Kicsi az E51 kijelzője, a billentyűzete hasonlóan, és az egyik legnagyobb fájdalom, hogy nem 3,5 m-es a headset csatlakozója (egy üzletember vajon miért nem akar zenét hallgatni a telefonján, és ahhoz például az N81 kiváló távirányítós fülhallgatóját használni?). Mindamellett az E51 egy kiváló telefon, nem véletlenül érdemelte ki annak idején a nonstop MOBIL szerkesztőinek ajánlását. Az E66 számára ezek után magasan volt a léc, és ezt a készülék szinte maradéktalanul meg is ugrotta (rezeg azért egy kicsit, de a helyén marad). A fülhallgató csatlakozó sajnos továbbra is kisméretű...
Nagy előnye a készüléknek, hogy nagyobbrészt fémből van a külső borítása. Ez egyrészt ad egyfajta komolyságot a telefonnak, másrészt pedig jelentős minőségérzetet és eleganciát is kölcsönöz. Az acél ugyan nem könnyű, de legalább érezni, ha a zsebünkben van a telefon, kézbe véve a fogása pedig kifejezetten kellemes. A telefon mellett a valószínűtlenül lapos dobozban volt még egy 2 gigabájtos microSD memóriakártya, egy microUSB adatkábel, illetve a már szokásos töltő és a sztereó fülhallgató, sajnos a kevésbé jó minőségű fajtából. Került még a csomagba egy műbőr tok, és egy csuklópánt is, előbbi kifejezetten hasznos, utóbbi pedig kedves apróság.
Teljes szabadság
A szétcsúsztatható kialakításnak köszönhetően az E66 kijelzője lehet nagy amellett, hogy a billentyűzet is használható méretű. A slider készülékeknél megszokott módon az alsó részre került a 12 gombos tasztatúra, a kijelző alá pedig az E51-nál már megismert elrendezésben a további kezelőszervek. A négyirányú navigációs gyűrű karimája a készülék bekapcsolt állapotában időnként feldereng, ha pedig elmulasztottunk egy hívást, vagy valami egyéb esemény történt, akkor határozottabban villog - természetesen beállítható ideig. A jól megszokott Symbian menügomb itt is házikó ikont kapott, de ezen kívül még találunk gyorsgombot (alapértelmezetten) a telefonkönyvhöz, az üzenetekhez, és a naptárhoz. A Symbian rendszer rugalmasságát (és a tervezők megengedő hozzáállását) mutatja, hogy az utóbbi három gomb szabadon programozható, mind röviden, mind pedig hosszan megnyomva. Egyébként a személyre szabhatóság igaz a teljes rendszerre, aki ismeri a Nokia operációs rendszeres telefonjait, annak nem jelent a dolog újdonságot, mi, akik szinte minden nap más-más készüléket használunk, általában örömmel költözünk bele egy Symbian készülékbe, mert tudjuk, hogy ha valami nem tetszik (pl. a menü elrendezése, struktúrája), akkor néhány gombnyomással átalakíthatjuk. Így a szoftveresen esetleg kevésbé ergonomikus készülék is könnyedén kezelhetővé tehető.
biggabo
2009-01-12 14:26:53
Üdv biggabo.