Nokia N900 teszt: gyerek kezébe nem való
Új forma, új szín, új operációs rendszer az okostelefonok és a Nokia készülékei között. A Maemoval felvértezett N900 inkább mini számítógép, mintsem mobiltelefon.
Persze ezt a mini computer dolgot a finnek évek óta erőltetik a kommunikációban (manapság már alábbhagytak vele), de ez az első olyan készülékük, amelyik valóban jobban emlékeztet egy számítógépre, mintsem egy mobilra. Az N jelzés akár megtévesztő is lehet, hiszen az N900 nem egyértelműen a multimédiás vonalat erősíti, de ezzel együtt az üzleti készülékek közé sem igazán illik. Önálló kategóriát alkottak tehát az új modellel, kérdés, kiket tudnak majd megtalálni vele?
A közvetlen előd, ami az utolsó nettábla volt a Nokiától: N810
Mélyvíz!
A Nokia több alkalommal próbálkozott az internet táblákkal, amelyek jellegüknél fogva sohasem lettek, lehettek tömegtermékek, inkább egyfajta erődemonstráció, kísérletezés volt a Nokia részéről, amikor elkezdte fejleszteni, gyártani őket. Ezek nem voltak alkalmasak telefonálásra, mégis sokaknak kiváló játszóteret biztosított, hiszen a Linux alapú Maemo operációs rendszer nagy szabadságot, és töménytelen kipróbálható alkalmazást biztosított a nyílt forráskód miatt.
N900: tömör gyönyör? (a képek kattintás után nagyobb méretben is megtekinthetők)
Időközben, mobilos fronton is komoly változások álltak be: a Symbian vesztett erejéből, egyre agresszívebben kezdtek támadni az érintőképernyős mobilok. Hatalmas változás alatt áll az okostelefonok piaca, aminek vezető erői a Google (Android), az Apple és a RIM (BlackBerry). A Nokia persze igyekezett tartani a lépést, de az S60 érintős verziója képtelen felvenni a versenyt a kapacitív képernyős, egyre jobban kezelhető készülékekkel. Ebbe a közegbe landolt az N900 a maga különlegességével, kissé bumfordi kinézetével, sokrétű tudásával és persze igen magas árával.
Nézze meg a Nokia N900-ról készült videónkat is
Fél tégla?
Az N900 nagy, nehéz és kissé ormótlan, de jól áll neki. A tervezők sokat nem vacakoltak a dizájnnal, merthogy az tulajdonképpen nincs. Már ebből is jól látszik, hogy ezt a készüléket nem érdekli a divat, a megjelenéssel nem törődik, pont úgy, ahogy az éjjel-nappal gép előtt ülő mobil- és PC-megszállottak. Adott egy teljesen fekete, műanyag készülékház, amibe egyedül a kijelző szélein végigfuttatott fényes betét visz némi eleganciát. Az előlapot a 3,5 colos, rezisztív technológiájú képernyő uralja, ezen kívül semmi egyebet nem találunk itt; nincsenek további gyorsgombok, kezelőszervek, híváskezelő gombok sem. Egyedül a Nokia logó és a készüléknév töri meg a teljes egyhangúságot. Felül az előlapi kamera objektívje bújik meg az egyik, illetve a távolságérzékelő a másik sarokban.
Egyszerű, kimért, hatékonyságot sugalló dizájn
Ha ezen a rövidebb oldalon nézelődünk (mert felső résznek nem nevezhetjük, később kiderül, miért) tovább, akkor a microUSB csatlakozót találjuk, illetve a sztereó hangszóró egyik felét. Jobbra haladva a hosszabbik oldalon már jóval nagyobb a kínálat, ami nem véletlen, mivel a telefon használata közben ez az oldal lesz felül (a fektetett mód miatt) és a mutatóujjaink ezt a fertályt érik el a legkönnyebben. Itt található tehát a kétállású hangerőállító, ami böngészés és képnézegetés közben zoomolásra is használható. Ezt követi ez aprócska ki/bekapcsoló, a dedikált kamera gomb, végül pedig az infraport. Igen, infraport, ami viccnek tűnhet manapság, de a Nokia nem annak szánta, legalábbis nagyobb részt nem.
CSZDragon
2012-01-10 15:11:52