Samsung i8910 HD teszt: TurbOmnia

Már eleve gyanús volt, hogy a végleges terméknév a betű-szám kombinációra fókuszál, mintha csak rejtegetnék az „Omniaságot". Aztán persze igen gyorsan rá kellett jönnünk, hogy ez a készülék már egy teljesen más ligában játszik, és ehhez nem is kellett hatalmas fejlesztés és csavaros gondolat. Egyszerűen csak felhasználóbarátabbra kellett szabni pár kényelmetlen funkciót... és Symbiant telepíteni a mobil Windows helyére.

Kattintás után a képek nagy méretben is megtekinthetőek.

Ablaktalanul, de izmosan

A Nokia 5800-án láttam először az érintésre kihegyezett Symbian Series 60 Touch rendszert, amelyre volt panasz itt-ott a sebesség tekintetében, de úgy tűnik, a Samsung képes volt olyan szintű erőgéppel megtámogatni, hogy ennek szinte nyomát sem láttam. Nem is csoda, a lapos, ám eléggé ormótlan „testben" mobilhoz mérten csúcskategóriás részegységek rejtőznek. 600 MHz-en ketyegő ARM Cortex-A8, ráadásul 3D gyorsítással, a RAM 256 megabájtos, a tárhely pedig 8 gigabájt - ilyen alapokkal még jó ideig nem lesz gondunk a folyamatosan megjelenő mobilos alkalmazások futtatásakor. A „taccsos" Symbian pedig logikusan, gyorsan és pontosan teszi a dolgát, a Windows Mobile kényelmetlen, „user unfriendly" megoldásait nélkülözve. Ráadásul használhatjuk „pőrén", vagy a Samsung által továbbfejlesztett „widget módban" is, ahol a manapság divatos módszerrel telepakolhatjuk a főképernyőt (illetve pontosabban a 3D-s módszerrel lapozható főképernyőket) mindenféle jósággal.

HD mobilon

Ami mellett szintén nem lehet szó nélkül elmenni, az a megjelenítés. A 3,7 hüvelykes képernyő már kikapcsolt állapotban is hatalmasnak tűnik, de szívből ajánlom mindenkinek, hogy egy i8910 megkaparintásakor feltétlenül tekintse meg a hatásvadász - és minden joggal hatásvadász - demo videókat. Bárkinek mutattuk, az állukat keresgélték - a tűéles, színgazdag, kontrasztos kép, a 360x640 pixeles felbontás és a gyakorlatilag minden szögből tökéletesen látható AMOLED technológia a felkészületlen néző számára felér egy vizuális orgazmussal. Természetesen a feltöltött videókat is akadásmentesen játssza le a gép, akár Xvid vagy DivX tömörítéssel is. Az meg már boldog hüppögésre késztethet bárkit, hogy ugyanilyen minőségben rögzíthetünk is videókat, sőt! A maximális felbontás 1280x720 képpont, ami gyakorlatilag egyelőre teljesen egyedülálló teljesítmény. Tény persze, hogy minőségre még mindig nem helyettesít mondjuk egy videokamerát, hiszen mind a kezelőszervek elhelyezése, mind pedig a kérhető segítségek (szoftveres képstabilizátor, minőség és felbontás beállítása, fehéregyensúly és dinamika szabályozható) kissé kényelmetlenné teszik a videózást - mindezek ellenére telefonon még sosem láttunk ilyen minőséget, és ki tudja, mikor fogunk újra. Fotózásra persze jóval több segítség áll rendelkezésünkre, egy tonna előre beállított mód, panoráma, sorozatfelvétel, arcfelismerés, széles ISO tartomány (igaz, 1600-on már erősen szemcsésedik, de ez fényképezőgépeknél is gyakran előfordul).

Audi-jóság

A speciális jack csatlakozó elsőre fel se tűnt, akkor néztem csak nagyot, amikor a zenelejátszót elindítva bekapcsolható 5.1 opciót találtam. Bizony, a fülhallgató, vagy a mellékelt 5.1-es erősítő csatlakozó szett (!!!) használatával a házi audio-centrum központjává is tehetjük az új Omniát. „Dugatlanul" is sztereó hangot kapunk, bár persze ez a hangszórók méreteiből fakadóan erősen Sokol utánérzés, de a fontópiás fülesek használatával teljesen tiszta, szinte minden tartományban telt hangzást kapunk. Az egyetlen negatívum talán annyi volt, hogy régebbi walkmanekhez hasonlóan a maximális hangerőt már nem tudtuk kihasználni, ugyanis tökéletesen masterelt hangfelvételek esetében is a 8-as hangerő volt a maximum, afölé „tekerve" egyre inkább betorzított a hangkép.