Teszt: Samsung INNOV8

Sokan kérdezik tőlünk és mi is gyakran feltesszük magunknak a kérdést: mégis mi tartja vissza a gyártókat attól, hogy egy mobilba végre betegyék mindazt a (csúcs)technológiát, amely rendelkezésre áll. És ha ezt meg is teszik, miért nem úgy, hogy ne kelljen érte félmillió forintot kifizetni. Legtöbb esetben a válaszunk az, hogy ha ezt megtennék, akkor hirtelen megállna a fejlődés, nem lehetne újra kiadni ugyanazt a típust minimális változtatásokkal, és egy mobil életciklusa hirtelen akár 2 évre is nőhetne.

A képre kattintva az nagyban is megtekinthető

A másik, inkább általunk, újságírók által firtatott kérdéskör: vajon miért nem veszik észre a gyártók, hogy egyes operációs rendszerek kiemelkedően sikeresek, egyesek pedig nem annyira. Valamint azt, hogy ha képesek lennének platformot váltani, akkor sok-sok új felhasználót tudnának szerezni.

Úgy tűnik mindkét előbb feszegetett kérdéskörben a Samsung dűlőre jutott és lépett. Azaz megalkotta az INNOV8-et.

Hatalmas, súlyos, fémes

A beszédes nevű készülék a piac egyik legnehezebb, de mégis legtöbb karakterrel rendelkező modellje. Igazi férfias, már-már macsó darab, amiből láthatóan nem nagyon spóroltak ki semmit. Nagy, nehéz, közel 140 gramm, ami már nehézsúlynak számít. Összecsukva (hiszen sliderről van szó) sem apró, de szétnyitva hatalmassá válik, magasságra valószínűleg a legnagyobb az egész mezőnyben. Akik utálják, ha mobiljuk mikrofonja nem ér el a szájukig, azoknak ez a telefon az ideális választás. Húzza a kezet, a zsebet, egyértelműen tok szükséges hozzá.

Igazi csatahajó...

Anyaghasználatban csak jót mondhatunk róla: a billentyűzet, az akkufedél, egyes gombok fémből készültek. Illesztések rendben, a nyitómechanika pedig példásan simán, de mégis határozottan működik. Komoly lötyögést, pontatlanságot nem észleltünk. A hátlap egy kis retesz elhúzása után vehető le. Ez az alkatrész a mi tesztpéldányunkban már jócskán ki volt lazulva, vagyis gyakran előfordult, hogy zsebből, tokból elővéve visszahúzódott, aminek következtében az akksi fedele egyszerűen levált, és lerepült. Valószínűleg egy átlagos használat mellett ez nem történik meg, de azért minden esetre rámutathat a készülékház egyetlen gyengéjére.

A rakoncátlan hátlap

A méretes, 2,8 colos (remek minőségű, színgazdag, napfényben is jól leolvasható) kijelző alatt nem kevés, egészen pontosan 6 gomb, egy navigációs pad, valamint középen egy optikai trackpad helyezkedik el. Ettől függetlenül nyoma sincs zsúfoltságnak, az összes kezelőszerv tévedés nélkül megtalálható. A két gyorsgomb, illetve a híváskezelők mellett jobbra-balra egy-egy jelöletlen billentyű található, melyek közül a baloldali a menübe, a jobboldali a Galériába vezet. A középső optikai kezelőszervet menüben, vagy bárhol a kezelés során finoman simogatva lépegethetünk a menüpontok, fényképek között, de legjobban az internetes oldalak böngészésénél tudtuk kihasználni. Természetesen nyomható is, menüben állítható az érzékenysége, de akár ki is kapcsolható.

Szétcsúsztatva nagyobb az összes mobilnál

A billentyűzet az U900-ből már ismerős lehet: hatalmas felületen, nagyméretű, jól reagáló, pontos gombok helyezkednek el, kiegészítve a törlés (C) gomb mellett két, szabadon programozható billentyűvel. Akinek nagy ujjai, keze van, szeretni fogja. A készülékház baloldalán a microUSB csatlakozó (Nokia, figyelem: ez tölt is!), a 3,5 mm-es jack, illetve hangerőállító található. A másik fertályon a kamera exponáló gombja, a microSD nyílás, illetve egy háromállású csúszka helyezkedik el. Utóbbival az állítható be, hogy a kamera fotó, videó, vagy lejátszó módban legyen. A hátlapon a 8 megapixeles kamera, retesz nélküli, automatikusan aktiválódó objektívje található, felette a ledes vaku (sajnos nem Xenon).

A cikk folytatásához kattintson>>>