Facebook blog: hol vagy otthon a weben?
Míg az iwiw használók alapvetően információt gyűjtenek, addig a Facebook-lakók információt osztanak meg, megmutatják magukat a világnak: Helló, létezem!
A magyar net túl van már az első robbanáson a webes közösségi oldalakat illetően. Az iwiw már elérte a hazai netezők nagy részét, a „lefedettség" már bőven 90 százalék feletti, nem nagyon van már hova fejlődnie az első magyar közösségi portálnak. Ugyanakkor tény, hogy nagyon sokan nap mint nap visszajárnak, és az iwiw-et használják online telefonkönyvnek, innen tudják, hogy mikor mi történt ismerőseikkel. Pedig ezekre a feladatokra az iwiw nem igazán alkalmas. Kissé eljárt felette az idő, nem igazán fejlődik, újonnan bevezetett alkalmazásai nehézkesek, stb. Ha nem igazán kényelmes, vajon miért tekintik mégis sokan az online otthonuknak?
A nagy vízen túlról érkező trónkövetelő már egy ideje népszerű a magyar nethasználók körében is. A Facebook tavaly év végén kapott magyar nyelvű felületet, és ez volt az a pillanat, amikor a népszerűsége döbbenetes ütemben elkezdett növekedni. (Igen, sajnos még mindig komoly visszatartó erőt jelentenek a nyelvi korlátok.) Talán érdemes megemlíteni, hogy a Facebook magyar felülete is egy közösségi munka volt, mi, felhasználók fordítottuk, csinosítottuk a szövegeket, hogy minél több emberhez eljuthasson a Facebook-élmény.
A legfontosabb különbség talán, hogy az iwiw használók alapvetően információt gyűjtenek, míg a Facebook-lakók információt (képet, zenét, linket, videót, és még sokféle dolgot) osztanak meg, megmutatják magukat a világnak: Helló, létezem!
Ha egymás mellé tesszük egy átlag nethasználó fiatal iwiw és Facebook aktivitását, akkor jól látható, hogy a Facebook-lakó sokkal interaktívabb. Ennek az oka az oldal szerkezetében keresendő. Vegyünk egy nagyon egyszerű szituációt példának: szeretnénk követni, hogy mi történik a fontosabb ismerőseinkkel. Erre az iwiw-en ott az üzenőfal, ahol minden kapcsolatunk bejegyzését látjuk, a főoldalon a három legfrissebb posztot, ami néhány száz ismerős felett már elég gyakran frissül, minimum óránként vissza kell nézni, ha képben akarunk lenni. Nem értesít a rendszer, ha valamelyik barátunk olyan képet töltött fel, amin én is rajta vagyok, nincs lehetőség eseményeket létrehozni, és meghívni erre másokat, stb. Ezzel szemben a Facebookon beállítható, hogy a kezdőlapon mely ismerősök állapotát, közzétett linkjeit, videóit, képeit akarom látni, így szintén gyakran jutok tartalomhoz, de ez a tartalom sokkal relevánsabb, vagyis érdekesebb, személyre szólóbb. Tulajdonképpen azt látom, ami nekem fontos. Az alkalmazások érdekesek, pókerrel vagy a Maffia Wars-szal órákat lehet eltölteni, a különböző érdekes vagy kevésbé értelmes tesztek eredményeit pedig egy gombnyomással megoszthatjuk ismerőseinkkel. A Facebook kezdőlapján az élet sokszínűbb, pörgősebb, mint az iwiw-en, nagyon hamar kialakulnak párbeszédek, ha kérdésem van, pillanatok alatt kapok választ, vagy jól követhető, hogy hol tart éppen az országon végigszáguldó vihar, képekkel dokumentálva.
A Facebook mellett szól a nemzetközisége is. Amíg az iwiw, bár voltak világmegváltó tervei, egy magyar oldal, addig a Facebook egy nemzetközi közösség, amely semmibe veszi a határokat. Bár Magyarországon még nagy a különbség a két oldal felhasználói száma között, az iwiw-nek nagyjából 4 millió regisztrált tagja van, a Facebook pedig „csak" 200 000+ magyar felhasználónál tart, mégis azt gondolom, hogy ez a kisebbség a kritikus tömeg. Hónapok kérdése, hogy a Facebook hazai tábora is exponenciális növekedésnek induljon, és milliókat hódítson meg. Nyilván nem lesz soha 4 millió magyar Facebook tag, de aki csatlakozik ehhez a világméretű hálózathoz, az azért teszi, mert egész nap online akar lenni, pontosabban jelen akar lenni az online világban. Ez a folyamatos online jelenlét pedig csak úgy érhető el, ha rendszeresen, pl. mobiltelefonról osztunk meg tartalmakat, információkat magunkról, szinte a nap 24 órájában. Erről részletesen majd a következő részben írok. Vigyázat, függőséget okoz!
