Sony Ericsson Xperia X10 mini teszt: kicsi a bors
Amilyen aprócska, annyira magával ragadó az X10 mini.
Small is the new big. Nem angol nyelvű közhelyszótárral akarjuk cikkünket kezdeni, de valahogy mégis ezek jutnak eszünkbe, mióta az X10 mini megérkezett a szerkesztőségbe. Amikor ez megtörtént, körbevittük, megmutattuk mindenkinek és az apróság útját nagy sóhajok, „jajj, de cuki!", „milyen kis aranyos!", és „wow, akarok egy ilyet!" felkiáltások kísérték. Igen, ebben hímnemű kollégák is benne foglaltatnak.
A teszt elolvasása előtt, közben, után nézze meg videónkat is
Sebtében be is kapcsoltuk és az első percekben érzékelhető volt a sebességnövekedés, illetve a kijelző barátságosabb volta. Hogy ez pontosan mit jelent, az a cikkből kiderül, illetve a végére talán az is egyértelmű lesz, mi kell ahhoz, hogy ne legyünk elégedetlenek az Android 1.6 miatt, és ne hiányozzon a multi-touch.
Minimájzer
A nagytestvérrel (Xperia X10) nem voltunk tökéletesen megelégedve, hiszen az előbb emlegetett hiányosságok a nagyméretű kijelzőn még jobban felerősödtek, de azokon túl több dolog is volt, amivel nehezen tudtunk megbarátkozni. Volt már olyan mobil a telefonok történelmében, aminek a második, kisebb kiadása jobban sikerült, és ha ezt az X10 esetében nem is lehet egyértelműen kijelenteni, az biztos, hogy a X10 mini sokkal inkább a szívünkhöz nőtt, mint az X10.
Indulásra kész az X10 mini (a képekre kattintva galéria nyílik)
Az X10 minit tehát senki sem tudta szó nélkül hagyni, mert annyira valószerűtlenül, már-már merészen kicsi, ami mostanában igen ritka a piacon. Tulajdonképpen alig nagyobb (maximum) vastagabb egy gyufásdoboznál, ami a használatban egyáltalán nem jelentkezett hátrányként. Mert az X10 mini kicsi, direkt kicsi, nem véletlenül lett az, és szerencsére a kezelőfelület tökéletesen leköveti, segíti a mindössze 2,55 colos képernyőn való matatást.
Az akku kiemelését jobb, ha a szervizre bízzuk
De a kezelőfelület újdonságai, egyediségei előtt nézzük meg, mi fért rá erre a kicsi készülékházra. Az a helyzet, hogy tulajdonképpen minden, amire szükség lehet: kissé szokatlan módon alul található a 3,5 mm-es jack, és ide tervezték a microUSB csatlakozót is, amit egy gumiajtó véd (rövid körömmel nagyon nehéz felnyitni). A baloldal teljesen üres, felül mindössze a be/kikapcsoló található, jobbra pedig a hangerőállító, illetve a dedikált kameragomb, amit az X10 után szerencsére itt sem kell nélkülözni.
A dedikált kameragomb szerencsére itt is megtartott pozícióját
Ha szemből nézzük az X10 minit, akkor a nagytestvér tökéletes másolatát látjuk: ugyanaz a stílus, ugyanazok a kezelőszervek (alul három gomb: home, menü és visszalépés), sőt, egy miniatűr állapotjelző LED és egy fényérzékelő is elfért a hangszórócsík két oldalán. A kicsit gumiszerű műanyaggal borított hátlapon az 5 megapixeles kamera (mellette a külső hangszóró csíkja), és a hozzá való fotófény található. A hátlapot oldalt kell megkezdeni a lefeszegetéshez és ekkor férünk hozzá a SIM-foglalathoz, illetve a microSD kártya helyéhez. Itt derül ki az is, hogy az akkumulátor házilag nem cserélhető, amire valószínűleg konstrukciós okok miatt volt szükség. Amennyiben az akku elromlana, elhasználódna, úgy azt bármelyik Sony Ericsson szerviz kicseréli.
Balra a microUSB csatlakozó gumiajtaja, mellette a 3.5 mm-es jack
És akkor ismét a méretekről: a kiterjedéséhez képest meglepően nehéz az X10 mini, de ezzel együtt annyira kicsi, hogy gyakran észre sem vehető, ha valaki telefonál vele. Egy nagyobb marokban teljesen megbújik és bátran zsebre vágható. A kidolgozottság és az anyaghasználat ugyanolyan magas szintű, mint az X10 esetében volt: minden illesztés tökéletes, nincs semmiféle hanyagság ezen a területen. A méretek nem akadályozzák, vagy esetleg gátolják a használatot, a telefonálás könnyedén megoldható még akkor is, ha valaki nagy kezekkel, ujjakkal rendelkezik.
evi
2012-05-01 15:02:51