Toshiba A300: Zorro álarca

Kívül és belül is megújult a Toshiba Satellite sorozata. A belső változások egyelőre kimerülnek abban, hogy már az Intel új, 45 nanométeres gyártástechnológiával készülő Penryn processzora került a gépbe, a laplakészlet maradt még a 2008 elején megjelenő frissített Santa Rosa platform. (A hardverekről részletesen később.) Sokkal lényegesebb azonban a külső frissülése. Nem mondhatnánk, hogy a korábbi Toshiba Satellite nem mutattak volna jól, de az új dizájn igazán ragyogóra sikerült - szó szerint.

Csillogó maszk

Szinte csak a gép alja a kivétel, a Satellite A300 összes többi felülete csillogó fényes felületű. Alapvetően a fekete és a sötétszürke színek dominálnak, és - különösen a fedlapon - egyszerű párhuzamos vonalakkal érdekes optikai játékot alkottak a dizájnerek. Egyfajta fémes hatása is van a fedlap csillogásának, ami a minőségérzetet növeli jelentősen. A csillogás a gépet kicsitva is tovább kápráztatja a szemet, olyannyira, hogy még a billentyűk is fényes felületet kaptak. Újszerű és látványos a tükröződő fekete klaviatúra, de a szemet leginkább a mutatóeszköz (touchpad) hatalmas krómozott hatású gombjai vonzzák.

Egy új formaterv esetén mindig felmerül a kérdés, hogy mennyire lett feláldozva a funkcionalitás, a használhatóság a szemet gyönyörködtető megjelenés érdekében. Nos, a Toshibánál nem túl jó ez az arány. Mind a kijelző fedelén, mind a csuklótámaszon meglátszanak az ujjlenyomatok, és ami a legszörnyűbb, hogy amikor itt tartok e cikk írásában (nagyjából a harmadánál), már tele vannak a billentyűk az ujjaim nyomával. Gyakorlatilag mind a tíz ujjamról lehetne lenyomatot gyűjteni, ha valaki tudja, hogy melyik ujjammal melyik gombot nyomom le. A touchpad említett nagy, fényes gombjai kényelmesek, jó a nyomáspontjuk, de a mutatóeszköz sajnos egy szintbe került a csuklótámasz szintjével, és - bár más a felülete - nem érezni igazán, hogy hol a széle. A fölötte világító fehér fénycsík miatt megint csak piros pont jár a formatervezőnek, fekete ugyanakkor a gép belvilágát tervező mérnöknek, amiért a touchpad felülete kellemetlenül melegszik. A visszajelző fények elegánsan megbújnak a burkolat alatt a gép elején, a kijelző előtti részre pedig hasonló módon, alulról fehéren megvilágított érintőgombok kerültek, melyekkel a multimédiás lejátszók vezérelhetőek. A hangrendszer némításakor nem csak ezek a gombok tűnnek el, hanem számos más fény is kialszik a gépen - látványos!

Logikus felépítés - apróbb hiányosságok

Alapvetően látszik, hogy a Toshiba mérnökei a Satellite A300 tervezésekor megfontoltan jártak el, és nem csupán véletlenszerűen kerültek az egyes hardverelemek a készülékházba. Erről tanúskodik, hogy a hűtés a néha kellemetlenül meleg levegőt bal oldalt fújja ki, és nem a nagy többség egerésző jobb keze fejére. A gép oldalára négy USB port került, kettő-kettő a jobb és a bal oldalra, természetesen mindegyik 2.0-ás szabványú. A további kommunikációs képességeket illetően itt-ott hiányosnak tűnhet a paletta, hiszen a Bluetooth kapcsolat lehetősége a tesztelt konfigurációból kimaradt, és a vezetékes hálózati vezérlő sem támogatja a leggyorsabb, gigabites szabványt. Hasonló hiányosság található a funkciólista WLAN-nal foglalkozó sorában is: az Intel által szállított Wi-Fi modul sajnos nem támogatja az n jelű szabványtervezetet. Kifejezetten örültünk, hogy az otthoni felhasználásra szánt gépek középmezőnyében is egyre gyakrabban bukkan fel a FireWire kapu, melynek segítségével gyors, és nem utolsó sorban a processzort az USB-hez képest kevésbé terhelő módon csatlakoztathatunk a géphez külső eszközöket, egyelőre elsősorban merevlemezeket.