Toshiba U400: a kisebb a nagyobb!
Egyre több noteszgép-gyártó kínálatában jelennek meg a 13,3 hüvelykes kijelzővel rendelkező noteszgépek. Ezúttal a Toshiba U400-as modellje járt nálunk ebből a méretosztályból.
Pár éve, amikor a noteszgépeket még egyértelmű kategóriákba lehetett sorolni, volt egy „Thin and light" (vékony és könnyű) nevű osztály, ahova értelemszerűen a könnyen hordozható, viszonylag kisméretű gépek tartoztak. Ennek a hagyományait jelentik ma a 13,3 hüvelykes kijelzővel rendelkező gépek. Nagyjából ez az a méret, ahol még normálisan nézhető az 1280 x 800 pixeles panel, és ha a gyártó gondot fordít a gép tervezésére, és nem csak „összedobálja" egy sztenderd házba az alkatrészeket, akkor ésszerű teljesítmény érhető el, viszonylag kis tömeg mellett. Nyilván ekkora méretben nem a legerősebb konfigurációkat kell keresni, ezek a gépek a legtöbb esetben nem rendelkeznek diszkrét grafikus kártyával sem, hiszen a fő szempont az alacsony tömeg, és a hosszú akkumulátoros üzemidő. És mivel az egyik legnehezebb alkotóelem az akkumulátor, ráadásul könnyen lehet rajta spórolni a cellák számának csökkentésével, érdemes törekedni az alacsony fogyasztásra is, hogy egy kisebb teljesítményű és tömegű akku is hosszú üzemidőt nyújtson. Kiváló példa minderre a Lenovo ThinkPad X300, amely ebben a méretben megfelelő teljesítményt, alacsony tömeget és teljes felszereltséget nyújt, ezért kategóriájában tekinthetjük egyfajta etalonnak is. Persze a minőségnek (és a mérnöki tervezésnek, a korszerű anyagoknak, stb.) megkérik rendesen az árát.
Harmonikus hardver-összeállítás
A Toshiba Satellite U400 nem az első modellje ebben a méretben a gyártónak, az U300 nagyjából egy évvel ez előtt már megfordult málunk. Azóta az Intel már egyszer frissítette a Santa Rosa névre keresztelt Centrino mobilplatformot, így az U400 a processzorgyártó GM965 Express lapkakészletére épül. (A történeti hűség kedvéért: néhány hete már megjelent a Centrino platform következő generációja is, de az U400 ennél valamivel régebbi modell.) Processzora a középkategóriásnak mondható kétmagos Core 2 Duo T5550, amely 2 megabájt másodszintű gyorsítótárával, és 1,83 gigahertzes órajelével kielégítő teljesítményt nyújt. Néhány noteszgép-tesztben már elmondtuk, hogy általános (jellemzően irodai) célú mobil, felhasználásra leginkább az 1,8-2,0 GHz közötti órajelű Core 2 Duo processzorokat tartjuk ideálisnak, ezeknél ideális a teljesítmény és az energia-felvétel aránya. Magasabb órajelen már erősebb hűtésre van szükség, ami további energia-igényt jelent, és a teljesítmény a legtöbb esetben nem annyival nagyobb, hogy az hétköznapi felhasználás során érezhető legyen. Tesztalanyunk esetében az alaplapra 2 gigabájt memória került, ami a Windows Vista Home Premium esetében kielégítőnek tekinthető. Később lehetőség van a memória megduplázására, de fontos tudni, hogy 4 GB RAM-ot csak a 64 bites operációs rendszerek tudnak megcímezni, és így kihasználni.
Kategóriájának megfelelően az U400-ba alaplapi videóvezérlő került, amely a rendszermemóriából szakít magának le egy maximum 358 megabájtos darabot. Az Intel GMA X3100 grafikus mag teljesítménye ugyan nem eget rengető, de hétköznapi használathoz tökéletesen elég, a két-három évvel korábbi játékokkal is megbirkózik, így a hasznos időtöltés mellett a szórakoztatás is szerepel a gép repertoárján. A merevlemez ma átlagosnak tekinthető méretű, 250 gigabájt kapacitású, ami akár arra is alkalmassá teheti a Satellite U400-at, hogy kiváltson egy asztali gépet. Egyébként mind a merevlemez, mind pedig a memória bővíthető otthon, garanciavesztés nélkül. Előbbihez két, utóbbihoz három csavart kell kicsavarni a gép alján, bárki által elvégezhető feladat, nem nagy ördöngösség. A nálunk járt konfigurációba egy darab 2 GB-os memóriamodul volt, és még egy bővítőhelyet szabadon találtunk, amibe szintén ekkora, 667 megahertzes, DDR2-es modult érdemes rakni.
Kommunikációs kínálat
Ezen a téren is nehéz helyzetben vagyunk, ha fogást akarunk találni a gépen, szinte minden megvan, ami elvárható. Nézzük sorban! A három darab USB kapu lehetne ugyan négy is, de együtt lehet élni a plusz egy hiányával. Örömteli viszont, hogy a meglévő csatlakozók a gép kikapcsolt állapotában is képesek leadni feszültséget, így lehetőség van külső eszköz, pl. MP3 lejátszó, vagy mobiltelefon töltésére. Egyre általánosabb, de sajnos sok gépről lemarad a FireWire csatlakozó, amely digitális videokamera vagy külső adattároló csatlakoztatását könnyíti meg a legtöbb esetben. Bár sebességben hasonlót nyújt az USB porthoz képest, nagy előnye, hogy sokkal kevésbé használja a processzort. Így, amennyiben külső merevlemezünk támogatja, érdemes a FireWire kapcsolatot preferálni az USB kapu helyett.
Bár nem különálló egység a videovezérlő, az U400 bal oldalán találunk egy HDMI kimenetet is a hagyományos D-SUB (BGA) mellett, így nagyfelbontású megjelenítők esetében is elvárhatjuk a kifogástalan képminőséget. Baloldalt egyébként még a hang ki- és bemenet kapott helyet a méretes ventilátor-rács mellett. Szembe került a sok gépről már hiányzó, szinte senki által nem használt hagyományos modem csatlakozó, és az Ethernet kábelt fogadó konnektor, utóbbi sajnos nem támogatja az egyre elterjedtebb gigabites sebességű kapcsolatot. A gép elülső oldalára került egy számos formátumot kezelő kártyaolvasó, egy manuális (tekerős) hangerőszabályzó, és az a/b/g szabványú Intel Wi-Fi modul hardveres kapcsolója, amelyen egyébként egy pici narancssárga lámpa jelzi a bekapcsolt állapotot. A kínálatból csak a beépített HSDPA modem hiányzik, amely sajnos extraként sem rendelhető ehhez a modellhez. Orvosolhatja a problémát a baloldalt található ExpressCard bővítőhely, de szerintünk egy jó adottságokkal rendelkező (1,9 kilogrammos) noteszgépnél elvárható alapkiépítésben a mobilinternet-modem.